Varázslatos Montenegró

2020.06.08. - Az őszi színek mindig megnyugtatják, elkápráztatják az embert, éppen ezért különös élményben lehet részük azoknak, akik velünk tartanak szeptember végén (október elején) a varázslatos Balkán felfedezésére.

Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Horvátország…

Nyugat és Kelet találkozása…

Körutazásunk során a természeti szépség és az épített örökség igazi ötvözetét tapasztalhatjuk, hisz ezek az országok a keresztény világ egyik utolsó bástyái, ahol már a kelet hangulata és kultúrája is jelen van, s mindez fűszerezve a Mediterráneum sajátos tradícióival.

Utunk első állomása Jajce, ahol az elénk táruló vízesés látványa lenyűgöző, csodálattal tölti el az embert az a tudat, hogy ez a kép fogadhatta Csontváry Kosztka Tivadart is. Tanúi lehetünk a vízesés energiájának, mely alázúdulva nyugodt vízfelületté szelídül, s folytatja útját tovább. Rövid sétánk után mi ezt tesszük, folytatjuk utunkat a sziklák birodalmába, ahol a smaragdzöld Neretva folyó mentén a Dinári-hegység láncai közel 1000-2000 méteres magasságig törnek, helyenként a fehér mészkősziklákat sűrű, zöld növényzet fedi. A látvány pazar az őszi napfényben.

A nap végére már az ország déli részére, Blagajba érkezünk, abba városba, ahol évszázadokon keresztül elzárva a világtól, csendben, elmélkedve éltek a dervisek. A sziklák közt elbújva ma is ott áll a kolostor, az egyik leghíresebb szúfi zarándokhely. Nem kell zarándoknak lennünk ahhoz, hogy áhítattal álljunk meg mi is a kicsiny ház előtt, melynél azt érezhetjük: misztikus súlyként nehezednek rá a körül ölelő sziklák.

Mostart már a felkelő Nap fényében barangoljuk be. Ki ne ismerné a Világörökség részét képező Öreg hidat, mely a legendás kőbezárt félhold és a délszláv háború örök mementója. Lábunk alatt elevenedik meg a történelem. Középkori, de ma is működő ötvösműhelyek, boltocskák, szőnyeggel „bélelt” kávézók, kupolás dzsámik… mind – mind a Kelet varázsát vetítik elénk. Az idő megállt…, de a mi utunk tovább vezet, határt lépünk és a kék tenger látványa kábulatba ejt bennünket; megérkeztünk.

Montenegró = Crna Gora = Feketehegyek országa.

A Kotori-öbölhöz érve az autóbuszt hajóra cseréljük, s máris egy más perspektívából tárul elénk az öböl természetes szépsége. Európa legdélebbi fjordja, egy tenger által elöntött folyamvölgy, melyet a Lovćen magasba törő mészkőszirtjei szegélyeznek. A kristálytiszta vízből két sziget emelkedik ki,  Szirti Madonna szigetén, a 15. századi barokk templomnál mi is kikötünk. A legendák szerint a helyiek köveket dobáltak egy olyan szikla köré, melyen megjelent Szűz Mária és a kis Jézus, s itt épült a templom.

Kotor óvárosa egyaránt vonz fiatalt és idősebbet. A jó állapotban fennmaradt városfal monumentális építményként védi az óváros élettel teli, nyüzsgő, girbe-gurba utcáit. A velencei hatás máig érződik, elég, ha a főkapu melletti szárnyas oroszlánra tekintünk. Belépve a Világörökség részét adó városfalon, felkeressük a román stílusú Szent Trifun-székegyházat, majd a szabadidőnkben lehetőség van az óvárosban felfedező sétát tenni, vagy az öböl ékkövét jelentő pálmafák alatt a kikötői élet sajátosságait lencsevégre kapni.

A hamisítatlan mediterrán életérzés Budván, a Budvai Riviérán testesül meg. Hotelünket egy hosszú korzó köti össze a történelmi óvárossal. Éttermek, bárok csábítják a vendégeket, teraszaikról gyönyörködhetünk a lemenő Nap fényében, a kivilágított óvárosban, hallgathatjuk a tenger morajlását.

Montenegró csupa rejtély, izgalom, egymás mellett megtalálható a múlt és a jelen.

Sveti Stefan apró házai sziklára épültek, melyek egy földnyelven közelíthetőek meg. A hegyoldalban matuzsálem korú olajfák mesélnek Stari Bar sokat megélt történelméről, a magasba kanyargó kövezett úton mi is felkapaszkodunk a Citadelláig. Már itt megfogalmazódik bennünk, hogy Crna Gora sokkal több, mint maga az Adria, a hegyvidék rengeteg felejthetetlen csodát és életre szóló élményt rejt: részünk lesz a helyi gasztronómiát megismerni, a hajtűkanyarok leküzdése után, igazán jól esik a vörös bor a kiváló „Njeguški” sonkával karöltve.

A hegyek között a Skodrai-tó víztükre adja a gyönyörű, zöldellő táj harmóniáját, az állandó simogató szél kíséretében szemléljük a tavi madarakat.

Cetinje, a történelmi főváros maga a nyugalom szigete a Lovćen lábánál, csendes utcáin lassan folyik az élet. Miklós király palotájának megismerése után a monostorba lépve azonnal érezzük a spirituális hely különös hangulatát. Szinte észre se vesszük, de az idő kereke halad előre, s búcsút intünk a Fekete hegyek országának.

Körutazásunk újabb állomása Dubrovnik, amit gyakran Horvátország ékszerdobozának, a „Délszláv Athénnak” is neveznek. A város fényesre koptatott mészkővel borított utcáin-terein barangolni és a sokat megélt város legendáit hallgatni felemelő érzés egy őszi délután.

Utolsó napunk koronája Bosznia-Hercegovina fővárosa, Szarajevó. A város maga a történelem, a Latin-hídnál elevenítjük fel a Monarchia kori emlékeket, itt dördült el az első lövés, melyet az I. világháború kirobbanásához vezető ürügyként ismerünk. Gondolatainkat a keleti fűszerek illata, a belváros nyüzsgő hangulata tereli. A város egyik jelképe a „Galamb tér”, ahol a város közkútja áll, a magasba nyúló minaret szemünket vezeti, így közös sétánk Gázi Huszrev bég dzsámijához vezet, mely a Balkán legértékesebb építészeti emléke. Csábítanak a kávézók, átadjuk magunkat a percnek, és ízlelgetjük az egykori török közmondást: ”A kávé fekete, mint a pokol, de édes, mint a szerelem”. A 400 éves török uralom öröksége lépten-nyomon ránk köszön, beívódik. Ezzel a varázslatos hangulattal, a török kávé felejthetetlen ízével veszünk búcsút a várostól. A körünk lassan bezárul, s magunk mögött tudhatjuk egy látványokban gazdag hét felejthetetlen pillanatait.