Liguria és Dél-Franciaország festői vidékén

2020.07.29. - Észak-Olaszország egyik legszebb tartománya, Liguria az Alpok és az Appenninek találkozásánál található, egészen a francia határig húzódik. Genova, Portofino, Rapallo csak néhány gyöngyszem ebből a mesés régióból… Leanderek, virágzó bokrok, dombok és a mélykék tenger… Színes virágültetvények, mandula- és gesztenyefák sorai teszik ellenállhatatlanul vonzóvá a tájat, ahol a hegyoldalba épült luxusszállodák és hangulatos apartmanok várják a turistákat.

Elsőként Genovát, Liguria tartomány székhelyét fedezzük fel, az utazás után üdítő lesz a régi kikötőben és az óvárosban tett séta. Ez a város legalacsonyabban fekvő pontja, minden irányból hegyek veszik körül, ezekre épültek – mint a színházi páholyok – előbb a szűk sikátorok kis házai, majd a Strade Nuove palotái. A színpad maga a kikötő, a díszletet a mólók, daruk adják, a színészek pedig a ki- és befutó kisebb, nagyobb és még nagyobb hajók. A kikötő legrégebbi része a Porto Antico, melyet mélyen benn a hegyek közt találunk. Körmedencéjéből tíz móló nyúlik a vízbe. Az évek során mindenfelé új mólók épültek és az 1990-es évek elejére elkészült az új kikötő. Az olaszok úgy tartják: Genova a világ legszebb kikötője.

A látnivalókban gazdag séta után hajóra szállunk, hogy megnézzük Portofinót, az olasz Riviéra egyik gyöngyszemét. Genovától 35 km-re, festői környezetben találjuk a várost. A színes házak egy kis öböl partján sorakoznak; elegáns hangulata, egyedi fekvése miatt Portofino igazi „bakancslistás” hely: egyszer az életben mindenkinek látnia kell. Itt még nem ér véget a program, hiszen San Fruttuosót, a hangulatos halászfalut is felkeressük; a település különlegessége, hogy csak hajóval közelíthető meg. Ide megérkezve úgy érezhetjük, kiszakadunk a hétköznapokból; távol a világ zajától élvezhetjük az egyedi hangulatot: a kis öbölben a kristálytiszta kék tengervíz hívogat mindenkit egy rövid fürdőzésre. Ezen az eldugott kis településen egy különleges, bencés szerzetesek által épített apátságot is találunk. Napunk záróakkordjaként – útban vissza Genovába – a ligur tengerpart panorámájában gyönyörködhetünk.

Liguriát elhagyva túránk egyik legszebb útvonala következik, hiszen végig a meredek hegyoldalakkal tűzdelt, szemet gyönyörködtető tengerparton haladunk. Dél-Franciaország két teljesen különböző jellegű és hangulatú régiója vár ránk. Az olasz– francia határt egy alagútban érjük el, onnan kiérve szemünk elé tárul a Côte d’Azur magával ragadó panorámája. Mielőtt azonban a Riviéra szépségét és hangulatát közelebbről is megcsodálnánk, vár ránk a bor, a mámor és Provence. Míg az azúr part leginkább a fantasztikus nyaralóparadicsomokról, és a tengerparti kisvárosokkal jól megférő luxusüdülőkről ismert, addig Provence a vidék, az igazi falusi élet szépségének szimbóluma. Amint a zöldellő vidékre érkezünk, tudhatjuk, hogy átléptük Provence kapuját. A régió valódi arca az apró, középkori kőházakból és néhány szűk utcácskából álló falvakban mutatkozik meg leginkább. Bizonyára mindenki találkozott már a provence-i vidéket megörökítő képekkel, de amikor a saját szemünkkel látjuk, akkor tapasztaljuk igazán, hogy Provence az első pillanattól az utolsóig tényleg lenyűgöző. Kellemes éghajlata, olívaligetei, szőlőültetvényei és települései – melyek lakói évszázadok óta őrzik hagyományos életmódjukat – egyre több turistát vonzanak ebbe a meseszép tartományba. E táj olyan híres művészeket ihletett meg, mint Picasso és Van Gogh; nem kérdés, hogy valami olyat találtak itt, amit mások nem. Az ősz tökéletes időszak arra, hogy felkeressük Provence-t. A már nem forró, kellemes, langyos meleget adó napfény által aranyra festett hegyek, domboldalak, a gazdag történelmi múlttal és művészeti értékekkel büszkélkedő települések ilyenkor csábítanak leginkább.

A provence-i élmények után a Côte d’Azur fővárosa vár ránk, Nizza, amely egyszerre áraszt mediterrán és francia nagyvárosi hangulatot, ugyanakkor egyedi bájával megbabonázza a látogatókat. Sétánk során felkeressük az óváros szűk és nyüzsgő utcácskáit, műemlékeit és a világhírű virágpiacot. Nizza legismertebb szimbóluma a Promenade des Anglais, melynek építését a 19. században angol arisztokrata családok finanszírozták; ők ezekben az időkben szívesen töltötték a téli szezont az orosz nemesség tagjaival a tengerparti városban. És hogy miért hallunk Nizzában ágyúlövést délben? Ott-tartózkodásunk során erre is választ kaphatunk. Napunk azonban itt még nem ér véget, hiszen vár ránk a monacói hercegség. A francia Riviéra ékköve a világ második legkisebb és egyben a legsűrűbben lakott országa; dúsgazdag városállam, ahol bármikor belefuthatunk valamelyik hírességbe. Legismertebb lakó- és üdülőövezetében, Monte-Carlóban járva kicsit szürreális érzésünk lesz: a hatalmas, a tengerpart fölé emelkedő lakóépületek egy dizájnos lakótelepre emlékeztetnek, utcáit járva pedig egy Forma–1-es pályán sétálgatunk. Látogatásunk során nem hagyjuk ki a Monte Carlo Casinót sem, kipróbálhatjuk a szerencsénket; nyereményünket elkölthetjük a kaszinóval szembeni luxusdivatüzletekben, ha pedig vesztettünk, üljünk be egy kávéra a kaszinó melletti Café de Paris-ba! Mielőtt visszautazunk Olaszországba, megcsodálhatjuk az esti Monacót: ahogyan a meredek hegyoldalon felfelé haladunk, elénk tárul a páratlan panoráma és a tengeren ringó, kivilágított luxushajók fényei…

Utazásunk záróprogramjaként Cremonába látogatunk; a Pó völgyében fekvő város a zene és a hegedűkészítés otthona. A város jelképe a Torrazzo nevet viselő, 112 méter magas harangtorony, amely az egyik legmagasabb Európában. Ehhez kapcsolódik a város talán legismertebb gasztronómiai különlegessége, a torrone, az olaszok egyik kedvenc karácsonyi édessége, amelynek formája a harangtoronyra emlékeztet. A városban született Antonio Stradivari; műveit a róla elnevezett múzeumban tekinthetjük meg.

Utunk során számtalan természeti szépséggel, műemlékek sokaságával és – nem utolsósorban – három ország gasztronómiai különlegességeivel ismerkedhetünk meg.